2012. augusztus 6., hétfő

Nagynyárádi tábor

2. nap

A  ünneplés után szétszóródtunk, csak mi táborlakók maradtunk Nagynyárádon. Szállásunkra visszaérve kisorsoltuk az előre elkészített anyagcsomagokat. Könyvborító készítését terveztük, amit meglepetésnek szántunk, nehogy egy picit is unatkozzanak a lányok. Kézzel festett virágokkal díszített volt a textil. Kíváncsian vártuk, kihez milyen színű virág kerül. Miután mindenki megismerkedett a sajátjával, azonnal varrni kezdtünk. Kézzel tűztünk és ez éppen jó volt a beszélgetés mellé. Állandó varrnivaló az mindig kell, hogy legyen a foltvarró táborban!

könyvborító kézi tűzése

 Reggel, mire felébredtem, már kávé illat fogadott és varrtak a lányok, mint az angyalok, pedig nem keltem későn, szerintem.




Megérkezett Katika, Panni, Erzsi Villányból és Marika Mohácsról.  Vidám üdvözlés fogadta a lányokat, akik kíváncsian nézték, hogy mit varrnak a táborozók.


Ezután  indultunk a gyönyörűen felújított épületbe, ahol Vidovszky Sára  az Atharasii rejtelmeibe vezetett bennünket.






 A kezdéskor még sokan voltunk az asztal körül, de a hely szelleme különböző helyre vonzotta  a lányokat. Egész nap keresgéltem őket. Valamelyikük mindig hiányzott, viszont mindig megmondta valaki, hogy hol van. Én persze el is hittem. Végül is mindig előkerültek előbb utóbb.

Majd az utolsó nap kiderül, hova és miért tűntek el folyton.




 Délutánra sorakoztak a kis blokkok.





 Közben elkészültek a könyborítók is!
Mindenki szorgoskodott, hogy kész legyen.

Ildikó, Anna és Ildi könyvborítója  elkészült.

Anna könyborítója


Ildi könyvborítója

Sári könyvborítója
Ildikó a könyborítójával
Az én könyvborítóm kékfestőből készült. (Mariann)

A nap végére örültünk a tanultaknak!

Vacsora után sétára indultunk Nagynyárád utcáin az elmaradhatatlan jó kedvvel!

Köszönjük a képeket!
Mariann és Mara

2012. augusztus 2., csütörtök

Nagynyárádi tábor
július 26.-27.-28-29.
 
1.nap
Úton János bácsi felé Nagynyárádon.
Megérkezve örömmel fogadott bennünket

és mesélt nekünk a kékfestőről.
Mi  meg figyeltünk,

mint a verebek a gangon,

a fa mögül
és a terített asztal felől.
A műhelyében megmutatta a titkokat
és a mintázást.

Bevezetetett bennünket a festés rejtelmeibe is.

A megterített aztalok roskadásig voltak finomságokkal.

Ettünk, ittunk, beszélgettünk, a délután boldogan telt.

Velünk volt a fia is.

A szellemi frissessége és a humora irigylésre méltó.
                                   
Mivel érdemeltem én ki ezt a nagy megtiszteltetést?-  kérdezte.
Fák, virágok, fények János bácsi udvarában, az Ő gondozásában.
  Éppen  egy éve annak, hogy Nagynyárádon jártam a fesztiválon. Mint minden évben eddig, János bácsi kiállt a színpadra, és a világ legtermészetesebb módján beszélt. Egyszerűen, természetesen, humorosan. Akkor ért meg bennem a gondolat, hogy jövőre újra eljövök, de nem egyedül, és a tiszteletére közösen készítünk egy quiltet. A Kékfestő csillagok gyűjtésébe kezdtünk. Az ország minden szögletéből, még Norvégiából is érkezett.Összesen 121 db-ot varrtunk össze.  Ennek a hírét olvasta az újságban, így tudott a meglepetésről, amit nem bántunk. Csilla tolmácsolta az érkezésünket, és várt bennünket. Közel 30-an tudtunk eljönni, hogy az ajándékunkat megmutathassuk. A kiállítóteremben már vár a nagy mű. Indulunk, hogy megláthassuk.

Találkozás a csillagokkal.

Mesélek a csillagok üzenetéről.

Felfedezi János bácsi a saját kékfestő anyagait és emlékezik...
 mi is keresgélünk és emlékezünk
A csillagok beragyogták a termet,

az üzenetek pedig tartalommal töltötték meg.
Mindenki más és más, itt mégis egy egységet alkottunk.
Isten éltesse  János bácsit!

Köszönjük a képeket.
Mariann és Mara