"Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik"

Első rész:

Elmesélem a kékfestő felhívás történetét, mikor és hogyan fogalmazódott meg bennem a gondolat, a kezdetektől egészen addig, ahol most tartunk.

Egy levelet kaptam Acélosné Solymár Magditól: 

 Lányok, aki Nagynyárádon a kékfestő kiállításon jár, 

küldjön élménybeszámolót az újság számára.

Én ott jártam, meg is írtam, el is küldtem és megjelent a Hírfoltokban. Ilyen lett:

„Nagynyárádon a kékfestő fesztiválon jártam, ahol Sárdi János kékfestő mester kiállt a színpadra és mesélt az embereknek az életéről, a szakmáról,a jelenről. Ő most 91 éves.

Egyszerűen, hitelesen és még a humor is belefért. Többek közt a leghatásosabb ez volt.

„Amikor jól ment a bolt, megkérdezték a feleségem  :
                                                                                    - Mivel foglalkozik a férje?
                                                                                    - Kékfestő az édes    -  válaszolta Ő.
Később, amikor már nem volt olyan fényes a bolt:
                                                                                    -  Mivel foglalkozik a férje?
                                                                                    - Kékfestő a nyüves  -  válaszolta  Ő.”

Tapsoltunk, könnyezve nevettünk. Megható pillanat volt.

Körülbelül 10 éve jártam a műhelyében először. Akkor még dolgozott. A textil és a szakma iránti tisztelet, alázat és szeretet, ami megfogott.

Évekkel később ismét meglátogattuk a műhelyében, ahol még mindig dolgozott, de már szomorúan mondta, hogy a felesége meghalt, és egyedül maradt. Legközelebbi találkozásunk alkalmával boldogan újságolta, hogy talán van folytatás.... Talán az unoka............ Igen, a folytatás........... Álmodni, megalkotni, fenntartani, és azt továbbadni. Ez igen nagy feladat.

Egy teremben kiállítást is rendeznek minden évben, ahol nagyon sok szép kékfestővel lehet találkozni, köztük foltvarrással is. Szépek, aprólékosan kidolgozottak, igényesek és szeretettel fűszerezettek.

Az alkotásokat nézegetve gondolkodtam, hogyan is kerülünk mi foltvarrók ide? Mi a közös kapocs? Sok kérdés felmerül, amikor a népművészettel kell szemben állnunk. Nagyrészt idegenül néznek ránk. Akkor mégis, miért vagyunk itt leginkább mi? Ha pedig itt vagyunk, miért csak ennyien?
Hol van az a sok gyönyörű munka, ami a külföldi kiállításokon szerepel? Hol vagyunk mi foltvarrók?
János bácsi a színpadon befejezésül annyit mondott: - "már nem járnak ilyen ruhában, már nem divat." Ez igaz, de az is igaz, hogy külföldön ez a mi textilünk. Hozzánk kötik.
Ezt láthattuk az előző havi újságunkban is. Szeretjük az anyagot, és a vele eltöltött időt.
Álmodunk, alkotunk, megtartjuk, megmutatjuk, és továbbadjuk, a hitet, a tudást, az alkotást.
Talán ez, ami összeköt bennünket a kékfestővel, és János bácsival. A hit. Hiszünk abban, hogy jó, amit csinálunk. Örömet szerzünk vele magunknak és környezetünknek.

Mi most az " édes" állapotában vagyunk. Vajon a "nyüves" időszakban hol leszünk? 

Lesz-e elég, hitünk, kitartásunk, hogy éltessük és továbbadjuk értékeinket? 

Ezeket a gondolatokat indították el bennem az alkotások, és ösztönöztek, hogy jövőre én is itt legyek a munkámmal, gondolataimmal, érzéseimmel.
Tovább álmodozva a képzeletem már a barátnőimet látta, ahogy a sok foltvarró nyüzsög, és egy méltó fesztiváli hangulatot teremt a kékfestő, Sárdi János és felesége, mindenki Sárdi Juci nénije tiszteletére. 

Mert mi Nők tudjuk, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős asszony áll.

                                                                                                                         Szipl Kovács Mariann ”

Az álom szárnyra kelt és magával ragadta a társaimat, 

          akik azonnal mellém álltak, és hittek az álmunkban.

Folyt.köv.